Ma egy apró csoda történt a szemem előtt.
Kint ültem a teraszon egy csésze kávéval, amikor megállt egy fiatal pár a cukrászdánk közelében. Lassan kiszálltak az autóból, a fiú elsétált néhány lépést, rápillantott a bejáratra, majd mosolyogva ennyit mondott: „Zseni vagy. Ez az.”
A lány rámosolygott, és halkan válaszolt: „Szuper lesz.”
Talán észre sem vették, hogy hallom őket. Nem tudták, ki vagyok, és valószínűleg azt sem sejtették, hogy ez a néhány szó mennyit jelent nekem. Egyszerűen csak örültek annak, hogy megérkeztek.
Én pedig ott ültem a kávém mellett, és arra gondoltam, milyen különös: néha pár másodperc is elég ahhoz, hogy az ember egy kicsit más szemmel nézzen arra, amit nap mint nap csinál.
Egy cukrászdában könnyű belemerülni a mindennapokba. A készülő süteményekbe, tortákba, fagylaltokba, rendelésekbe és a következő feladatba. Mindig van valami, amit még meg kell csinálni, amin lehet javítani, amit még szebben vagy jobban szeretnénk.
Közben néha elfelejtjük, milyen sokat jelent, amikor valaki nem véletlenül tér be hozzánk, hanem azért érkezik, mert hallott rólunk. Ajánlottak bennünket neki, korábban már járt nálunk, vagy egyszerűen eldöntötte, hogy szeretne eljönni hozzánk.
Azt hiszem, egy cukrászda számára kevés szebb visszajelzés van annál, mint amikor valaki éppen minket választ.
Az Ildikó Cukrászda az én álmomból indult. Rengeteg év, munka, döntés, öröm és nehézség van mögötte, és ma is ugyanolyan fontos számomra, mint amikor megtettem az első lépéseket. De mindaz, amivé mára vált, már nem egyetlen ember munkája.
A sütemény, ami a vitrinbe kerül, a torta, amit valaki egy fontos családi alkalomra visz haza, vagy az élmény, amivel egy vendég távozik tőlünk, sok ember közös munkájának eredménye.
Ott van mögötte, aki elkészíti, díszíti, aki előkészít, kiszolgál, becsomagolja a tortát, és aki egy mosollyal tesz hozzá valamit ahhoz a néhány perchez, amit valaki nálunk tölt.
Ezért érintett meg annyira az a két egyszerű mondat is.
Mert abban, hogy valaki megérkezik hozzánk, körbenéz, és azt mondja: „Ez az”, benne van valami abból, amiért mindannyian dolgozunk. Mindig azt szerettem volna, hogy az Ildikó Cukrászda több legyen egy helynél, ahol az ember vesz egy süteményt. Legyen egy hely, ahová jó betérni és jó visszatérni. Amit jó szívvel ajánlanak egymásnak az emberek. Ahol a torta része lesz egy születésnapnak, a sütemény egy családi délutánnak, a fagylalt egy nyári sétának, vagy a csésze kávé egy szusszanásnyi megállásnak a nap közepén.
Amikor ma azt a fiatal párt néztem, arra gondoltam, milyen jó érzés, hogy minket választottak. És arra is, hogy ehhez mennyi munka, mennyi odafigyelés és hány ember kell nap mint nap. Hogy amikor valaki végül megérkezik hozzánk, körbenézzen, elmosolyodjon, és azt érezze:
Igen. Ez az. Jó helyen vagyunk.
Urbán Ildikó – cukrászmester
